Kárpitos bútor divat

Készítés és díszítés, kárpitos bútorok a kezdettől napjainkig

 A kárpitos bútorok történetét tekintve először magára az alapanyagra kell egy kis kitérőt szentelnünk. Az ülőgarnitúrák mai formáit számos ókori fennmaradt forma, anyag határozza meg. A vázszerkezet kezdetben nem is lehetett más, mint a fa, néha a kő, esetleg a fém, vagy pedig a nád. A kárpit anyagát textilekkel, állati bőrökkel oldották meg őseink.

A fa már az ősidők óta alapanyagot biztosít az otthont teremtő embernek. Kárpitosok már az ősidőkben is voltakVan, hogy ház készül belőle van, hogy éppen csak az ajtaja, vagy ablaka. A bútorok előállításában a fa szükségességének szerepe vitathatatlan. Erezetét, szilárdságát és tartósságát nem helyettesítik más anyagok. A kárpitos bútor szerkezetének formáit nagymértékben meghatározza a fa anyaga. Maga a fa élő anyag, szerkezetét több együttes hatás befolyásolja. Tömörségének mutatói a likacsok. A tölgy és a kőris a durva likacsú alapanyagok közé tartozik, így ezek alkalmatlanok egy kecses ülőgarnitúra készítésére, ilyenekhez általában bükköt használnak. A másik fontos szerkezeti szempont a fa hasadóssága, zsugorodása, vagy épp dagadása, melyet annak megfelelő eljárásokkal meglehet akadályozni. Ennek elmulasztása vagy nem megfelelő elvégzése a fa vetemedéséhez, elhajlásához vezet melyet utólag nagyon nehéz megfelelően helyreállítani. A mesterek kiválóan értenek ahhoz, hogy melyik alapanyag alkalmas ülő-fekvő kárpitos bútornak. A nyers anyagot megvizsgálva, már lelki szemeik előtt felsejlik a leendő fotel, vagy kanapé. A formát az alapanyagon kívül a rendelkezésre álló szerszámok is befolyásolják. Az ókorban, farönkökből égetéssel alakították ki a kezdetleges használati eszközöket. Kárpitozás nélküli fotelA kiégetett részt kikaparták, és a rönk alakja határozta meg a leendő bútor formáját. Az ácsolt szerkezetű berendezéshez éket és fejszét használtak az ősi mesterek. Maga a fűrész egy egyiptomi találmány, széles körben azonban csak a XIV. század vége felé terjedt el. Hasonlóképpen történt ez a gyaluval is, hiszen már az ókorban is használtak ilyet, de elterjedtté csak a középkor végére vált. A technika fejlődésével a gótikában elkülönült a déli és az északi kultúrkör kárpitos bútor készítése. Északon főként a tölgyfa míg délen inkább a fenyőfa volt alapanyagként népszerű. A kemény tölgyfa megmunkálásához főleg fa faragó szerszámokra, a puha fenyőfához pedig fa vésőkre volt szükség. Ezzel párhuzamos tendenciaként a reneszánsz korára a díszítésben is elkülönültek bizonyos irányvonalak. A reneszánsz tavaszán a fára vésték a mintákat, és a kifaragott felületekbe rakták a mozaikszerű, sokszínű fa darabokat. A csont berakás az ókorban is használatos volt, fénykora azonban a XV./XVII. századra tehető. A keleti eredetű díszítési technika Spanyolországon át, a móroknak köszönhetően jutott el Velencébe és Lombardiába, az ókori reneszánsz bölcsőjébe. A sárgás fényű elefántcsont agyar, ahogyan a fa is, évgyűrűs Bársony kárpitos kanapéerezetű, azonban a pára hatására könnyen szét esik, és áttetsző is lesz. Emiatt a csontokat nem lehet sötét felületre feltenni. A kagylóból nyert gyöngyház színessége miatt az egyik legnépszerűbb anyag volt. Fénykora XIV. Lajos Francia király uralkodása idejére tehető.  Ebben az időben a kárpitos ülőbútor inkább ceremoniális célt szolgált. Egyházi trón, királyi dívány volt, melyet arannyal, ezüsttel, drágakövekkel díszítettek, míg a kárpitot bordó bársonyból és hernyó selyemből oldották meg. A romantikában a nyers vázat a kárpitosok már kárpittal vonták be, melyet megfestettek egy ókori témájú képpel. A tartósításra lakkot használtak, amely egyébként egy indiai találmány. A gyarmatosítás idején terjedt el egész Európa szerte. Napjainkban már el sem tudnánk képzelni egy matt, kezeletlen felületű, fából készült kárpitos bútort. Kárpitos hinta székMichael Thonet hajlított technikája, új állomást jelent a forma történetben a későbbiekben székek, fotelok, ülőgarnitúrák modern formáinak az elődje. A Német származású, de Bécsben élő asztalos mester eleinte vékony szeletekre vágta a fát, enyvben főzte, majd a kész formára hajlítva összeszorította és megragasztotta. Később tökéletesítette ki keményfa hajlítás technológiáját. Ez a bükkfa gőzölése volt. Így a nevéhez köthető a nagyüzemi hajlított kárpitos bútor gyártása. Századunkban az ő hajlított technikája inspirálta Breuer Marcelt, Ludvig Mies van der Rohet valamint Le Corbusier-t szintén hajlított, de már csőbútorai létrehozásában.


Antik, Stíl bútor javítás és felújítás, akkor Kárpitos .org a partner

Otthonában jól megszokott, kényelmes antik bútora nem az eredeti fényében tündököl?

Mélytűzött antik bútor felújítása előttMélytűzött antik bútor felújítása után

 Vállaljuk bútorának teljes körű restaurálását, újraépítését, politúrozását, javítását, kárpitozását. Célunk  a hagyományos technológiák, eljárások és a már jól bevált restaurátor alapanyagok használatával visszaállítsuk az antik bútorok eredeti állapotát.

A felújításhoz használt anyagokat az ügyfél igényeihez, elképzeléseihez igazítjuk. Ez azt is jelenti, hogy igény esetén kizárólag kézimunkával, hagyományos technológiákkal és hagyományos anyagokkal (bútorrugó, afrik, lószőr, vatta) készítjük el bútorát.

Telefon: +36 70 771 38 88
Szeretettel várjuk érdeklődésüket
telefonon vagy itt e-mail címünkön.

Kategória: antik bútor felújítás, kárpitosmunka | A közvetlen link.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.